2021 után 2024-ben is ugyanúgy hívják az 5 tengelyen – biztos kézzel! verseny nyertesét. Szabados Gábor a győzelmével nagy bravúrt hajtott végre, de nem a legnagyobbat. Pedig a verseny történetében erre is volt példa, és mint az interjúnkból kiderül, még lehet is…
Először is gratulálok az első helyhez! Egyszeres 5 tengelyen- és egyszeres európai DAF Challenge-győztesként miért döntöttél idén is az indulás mellett?
Köszönöm szépen a gratulációt! A mindennapi munkavégzés során – főleg a nemzetközi forgalomban dolgozó gépkocsivezetők esetében – a hétköznapok azért szürkévé tudnak válni. A verseny a meghirdetésétől kezdve hoz egy kis izgalmat ebbe a „szürkeségbe”, már akár hónapokkal előre várjuk. Az idei kiírás alapján automatikusan résztvevője lehetett a döntőnek az, aki már legalább egyszer diadalmaskodott, így nem is lehetett kérdés az indulásom. Egyébként ha az online selejtezőn keresztül vezetett volna az út a fináléba, akkor is neveztem volna a szervezők által nagyon találóan elnevezett Bajnokok Ligájára. Már csak azért is, mert ki akartam köszörülni a tavalyi csorbát. A múlt évben egy kicsit csalódott voltam, mert egy apróságon múlt – 35 helyett 34 km/óra sebességgel hajtottam a rántópadra, ami miatt nulla pontot kaptam arra a feladatra, hiába csináltam meg hiba nélkül –, hogy az első helyet szerezzem meg. Szóval mindenképpen bizonyítani akartam, elsősorban saját magamnak.
Készültél a versenyre, vagy bíztál a rutinodban, a felkészültségedben?
Nem lehet rutinból, mert mindig mások a feladatok, és ezáltal készülni sem nagyon lehet. A meglepetés erejével hat, mert most is csak közvetlenül a verseny előtt tudtuk meg, hogy milyen gyakorlatok várnak ránk. Inkább naprakésznek kell lenni, meg ügyesnek, és ha nyerni akarsz, a legügyesebbnek.
A döntő első felvonásában mennyire feküdt neked az eco drive?
A munkám során nemcsak a gyorsaság és a pontosság számít, hanem az is, hogy gazdaságosan vezessek. Ha valaki megszokja ezt a hétköznapokban, akkor versenyhelyzetben sem igazán érheti meglepetés. Az útvonal kijelölése, a városi forgalom persze nehezítő körülmény volt, de úgy fogtam föl, ha ezt a feladatot tűzték ki, akkor ezt kell megoldani. Úgy érzem, jól sikerült, a 12 ezerből 9750 pontot gyűjtöttem, amivel holtversenyben a második-harmadik helyen végeztem, ami jó előjel volt Zsámbék előtt.
A zsámbéki döntő előtt számítottál az első helyre?
Reménykedtem a dobogó legfelső fokában, bár tudtam, hogy nagyon erős a mezőny, több korábbi bajnokkal is meg kellett küzdeni. Amíg tavaly voltak ismeretlen kollégák, addig idén mindenki ismert mindenkit. A döntősök mind komoly versenytapasztalattal a hátuk mögött érkeztek Zsámbékra, az esélyek alapján tényleg bárki lehetett első, de akár tizedik is.
Mikor kezdted érezni, hogy a sok kiváló gépkocsivezető között aznap neked áll a zászló?
A versenyzők követhették egymás futamát, de a pontokat jól titokban tartották a szervezők. Ebéd előtt volt egy köztes eredményhirdetés, ott is „csak” annyit mondtak, hogy ki teljesítette legjobban a baleseti szimulációt, illetve a délelőtti gyakorlati feladatsort. Mindkettőben én álltam az élen. Az eredmény hallatán lehet, hogy túlságosan megnyugodtam, mindenesetre a délutáni teljesítményemet már nem éreztem annyira jónak. Úgyhogy szoros lett a vége, de így is elég volt az első helyhez.
Melyik feladat volt számodra a legkönnyebb, illetve a legnehezebb?
A legnehezebb a pezsgőspoharas volt, amikor az oszlopról fel kellett venni a jobb oldali ablakra szerelt eszközzel a talpas pezsgőspoharat, és átrakni egy másikra. Ez nagy ügyességet kívánt, mert ha a pezsgőspohár leesett, akkor nulla pont járt – nekem sikerült, szerencsére. Ráadásul az idővel is jól kellett gazdálkodni, a második feladatsorra összesen 15 percet kaptunk. Bennem volt az adrenalin, meg a feszültség, hogy ne csak gyorsan, de minél kevesebb hibával menjek végig a pályán. Könnyű feladat nem volt, legfeljebb kevésbé nehéz. Számomra ezek a tolatós gyakorlatok voltak, akár egyenesen, akár szlalomban, még úgy is, hogy a versenyjárműből kamerán keresztül kellett követni az utat, és nem visszapillantó tükörből, amit a többség mindennap használ.
A három évvel ezelőtti győzelmeddel összehasonlítva, akkor vagy idén izzadtál meg jobban az első helyért?
Egyértelműen most, éppen azért, amit az elején mondtam, hogy itt többszörös győztesekkel kellett összemérni a tudásomat. Az összes döntős kollégám nagyon kemény vetélytárs volt, innen is gratulálok valamennyiüknek.
A verseny napján komoly szurkolótáborod volt, akik Team Szabados feliratú fekete pólót viseltek. Kik drukkoltak neked a helyszínen, és mennyit számított ez a döntő során?
A pólókat a húgom intézte, aki először tudott eljönni Zsámbékra. Számomra meglepetés volt, egy nagyon kedves gesztus, hogy a feleségem, a 6 és 8 éves kisfiam, a szüleim, a húgom, a sógorom, az apósom – aki a munkáltatóm is – és az anyósom egyenpólóban szurkoltak nekem. Ők is várták a döntőt, a kisebbik fiam már egy héttel korábban kérdezte, hogy apa, mennyit kell még aludni a versenyig. Ő egyébként nagyon szereti a kamionokat, nem kizárt, hogy a nyomdokaimba lép majd.
2021 után egy évig ismét te viselheted A legkiválóbb magyar kamionsofőr címet. Milyen érzés ez három évvel tapasztaltabb gépkocsivezetőként?
A közlekedés veszélyes üzem, és a hivatásos gépkocsivezetőknek mindig maximális teljesítményt kell nyújtani. Ma is visszacsengenek az oktatóm szavai, hogy nekünk mindig jobban résen kell lenni, felkészülve még az olyan szituációkra is, amelyekre látszólag lehetetlen felkészülni. Naprakésznek kell lennünk a jogszabályok tekintetében, az úton pedig sokkal figyelmesebbnek a többi közlekedőnél.
A főnököd, kollégáid mit szóltak a teljesítményedhez?
Mindenki nagyon örült és gratulált. Akik a korábbi győzelmemet egy kicsit a szerencsének tudták be, most ők is megveregették a vállam, amikor találkoztunk. Valaki azt írta Messengeren: „Tényleg tudsz valamit!”
Immár kétszeres győztesként beérted a korábban szintén duplázó, ezúttal 3. helyezett Szalai Gábort, és már csak egy versenyt kell nyerned, hogy a most második helyen végzett Könczöl Andrással együtt örökös legjobb magyar kamionsofőr legyél. Mennyire motivál mindez a jövő évi indulásban?
Biztosan benevezek, és nem is lehet más a célom, mint a dobogó legfelső foka. Ha lehetőségem lesz rá, szeretném utolérni Andrást. Jó érzés, hogy csupán egy győzelemre vagyok az ő fantasztikus teljesítményétől.
Babonás vagy? A jövő évi verseny a 13. lesz a sorban…
Igen, egyre jobban. Most szeptemberben 13-a péntekre esett, és nagyon jól jött össze az a nap. De babonából versenyek előtt is csak egy héttel kezdjük latolgatni az esélyeket. Eddig kétszer bejött Zsámbékon, azonban három a magyar igazság…
Szabados Gáborral a 2022-ben készült riport itt olvasható >>
