Szeli Miklós

A cikk megjelent a NiT Hungary Úton magazinjának 2017. novemberi számában.

Eredetileg mozdonyvezető édesapja nyomdokába akart lépni. Ám a vasúthoz nehéz volt bekerülni, ezért inkább 21 évesen jogosítványt szerzett. Ugyan esztergályos képzettsége is van, de a kamionozásban találta meg a helyét. Harmadszor indult a versenyen. Tavalyelőtt harmadik lett, aminek örült, de nem elégedett meg vele. Idén újra nekivágott. És igaza volt. Az idei megmérettetés őt igazolta. Sokat köszönhet segítőjének, Matola Istvánnak, és párjának, aki elkísérte a versenyre.
Emlékszik arra a napra, mikor hivatalosan először vezetett kamiont?
Hű, de még mennyire emlékszem! A tanulójáraton Fekete Attila ült mellettem. Franciaországba mentünk. Ljubljanáig utas voltam. Ott aludtunk. Reggel átadta nekem a kormányt. Kicsit kóvályogva, hevesen dobogó szívvel, izzadó tenyérrel, de elindultam. Lassan megnyugodtam, és egyre jobban élveztem az utat. A kolléga jelenléte is biztonságot adott. Érzékelte ő is, hogy eleinte furcsán veszem a levegőt, de türelmesen megnyugtatott. Nagy sikerélmény volt az első út. Aztán persze
a többi is.
A Facebook profilképén nem egyedül látható, hanem egy nagyon szép hölggyel…
A párom, a jövendőbeli gyermekem édesanyja.
Hogy viseli a maga életmódját?
Manapság már csak közeli helyekre járok, Horvátországba, Szlovéniába, tehát estére hazaérek. Jön a baba, életmódot váltottam. Szerencsémre, a munkahelyemen, a Müller Drogériánál a főnökasszonyom mindenben támogat. Még meg sem érkezett a baba, de már átvette az irányítást a családban. Miklós meg nagyon nem bánja ezt. Minél többet szeretne otthon lenni, főleg, ha megérkezik a gyerek. Márciustól új élet kezdődik, ami persze nem jelenti azt, hogy hanyagolná a munkáját, amit ma is szeret, és amit mesteri szinten művel. A versenyen csak egy feladat fogott ki rajta.
Nehezek voltak a feladatok?
Szerintem nem. Csak egyet nem tudtam teljesíteni. Azt hiszem, ott kapkodtam. A társam figyelmeztetett is. Éppen jókor, mert ezután megnyugodtam. A legjobban a csúszós pályát élveztem, pedig az sem volt könnyű.
Jövőre is elindul a versenyen?
Biztosan. Szeretném megszerezni az „Örökös Bajnok” címet, amihez három első helyezés kell. Jó hangulatú verseny ez, ki nem hagynám jövőre sem. Meg azután sem. Kell a megmérettetés a mi szakmánkban is.
Ha majd egyszer a fia maga elé áll, és azt mondja: Apa, én is kamionos szeretnék lenni, mit mond neki?
Támogatnám, ahogy engem a szüleim. És persze félteném is, ahogy engem is féltenek a mai napig. Remélem, ő is türelmesen válaszolgat majd az ilyenkor szokásos kérdésekre: Hol vagy, kisfiam? Jól vagy, kisfiam? És figyel az elmaradhatatlan intelemre: Vigyázz magadra, kisfiam!